Santana szemszöge
Reggel nagyon izgatottan keltem fel. Azonnal elhúztam a sötétített függönyömet és elindultam felöltözni. Nem könnyű napnak néztem elébe, de próbáltam pozitívan hozzáálni a dolgokhoz. Sok féle érzés kavargott bennem.Újra visszatérek a gimibe és újra normális életet élhetek. A sulihoz hamar odaértünk.
-Biztos vagy benne, hogy készen állsz erre?-kérdezte anya.
-Igen.-mondtam magabiztosan, majd ebcsuktam az ajtót.
Amikor beléptem a William McKinley Gimnázium folyosójára észrevettem pár ismerős arcot. Nem láttam nagy változást az iskolán, talán pár tablóval több volt fent a falon. Amikor a szememmel végigpáztáztam a diákokat észrevettem, hogy a focis fiúknak és a szurkolós lányoknak ugyanúgy meg volt az egyebruhájuk. Akik ezeket a ruhákat viselik, azok előkelőknek számítanak a gimiben és általában mindenki felnéz rájuk.
-Santa Lopez, te vagy az?-kérdezte egy mosolygós arc.
-Igen Miss Pillsbury, én vagyok.-válaszoltam az osztályfőnökömnek.
-Szóltak az érkezésedről. Sokat változtál. Főleg, hogy én csak mozgássérültként láttalak legutóljára-mondta, miközben szemét törölgette, ahonnan egy-két könnycsepp kihullott.
Beksért az osztályterembe és közben beszélgettünk. Beléptem a terembe-minden szem rám szegeződött. Többen összesúgtak a hátam mögött de én csak szótlanul álltam a tanári asztal mellett és vártam, hogy a tanárnő szóljon az osztályhoz.
-Gyerekek! Meséltem nektek, hogy lesz egy új osztálytársatok. Nos ez a diák Santana. Sokan emlékeztek rá, hiszen egy évig veletek járt egy osztályba..
Miközben ő a diákkokkal beszélgetett én csak egy személyt kerestem. Azt, akibe annyira beleszerettem, de soha nem volt elég bátorságom elmondani neki-Blaine Anderson. Ám ekkor kinyílt az ajtó.
-Elnézést a késésért-szólalt meg Blaine.
Nem bírtam ki, hogy ne húzzam mosolyra a számat. Van ami nem változik, az érzéseim. Tisztára a 9. osztályban érzem magam, amikor először megláttam őt.
-Semmi baj, San kérlek foglalj helyet.
Nagyon zavart, hogy mindenki az én lépésemet figyelte amíg a padomhoz mentem. De szünetben is ez folytatódott. Betértem a lánymosdóba, ahova szintén követtek Quinn-ék. Én nem zavartattam magam, gobdoltam, elmennek,denem így történt.
-Pontosan miért is tértél vissza?-kérdezte, miközben cheerios-os ruháját húzogatta lejebb.
-Én nem értem a viselkedéseteket. Soha nem csináltam semmit de ti mindig is úgy néztetek rám, mintah valami gyilkos lennék.
-Tudod, amikor még nem ért téged baleset és tudtál járni, te voltál Sue edzőnő kedvence a szurkoló csapatban. Ami nekem nagyon fájt, hogy téged tett vezetővé mert jobbnak látott. Most, hogy visszatértél ez a veszély megint fent áll szóval csak arra kérlek, hogy tartsd távol magad a csapattól.
Fél percig még néztük egymást, majd én kimentem a mosdóból. Quinn eléggé lélekreható szöveget nyomott le nekem, szóval ezen elmélkedtem és nem vettem észre, hogy előttem van egy kinyitott szekrényajtó. Neki is mentem volna, ha a veszélyhelyzetet nem észleli Blaine, és be nem csukja az ajtót. Csak ekkor eszméltem föl.
-Köszi.-mondtam és mivel zavarban éreztem magam, ezért elindultam tovább, de utánam szólt.
-Nincsenek érted oda a lányok ugye?-kérdezte
-Hát nem éppen-mondtam és tovább baktattam az öltöző felé.
Itt is hallgathattam a remek beszélgetéseket. Úgy beszéltek rólam,mintha ott se lettem volna. És ekkor jött a vártalan pillanat. Bementünk a tornaterembe és ekkor bejött Sue, akinek megakadt rajtam a tekintete.
-Santana,Santana. Jó téged újra látni egészségesen. Szívesen várlak a szurkolók között. Számíthatok rád?-kérdezte. A lányok egy személyként várták a válaszomat.
-Igen edzőnő, számíthat rám.
Életemben még talán soha nem adtam ennyire meggyőző választ, ugyan is mindig bizonytalan típus voltam. Szünetben több tanár is bejött, hogy így év elején rávegyenek minket, hogy mely szakkörökre vagy sportokra járjunk. Én természetesen már döntöttem. Délután Sue megkért, hogy menjek be délután a suliba, hogy megkapjam az edzőruhámat. Amikor felvettem egyfajta hatalom érzést töltött el és nagyon jól érzetem magam.
-Ez még csak a kezdet Santana. Ha bizonyítasz, ismét lehetsz csapatvezető!-mondta.
-Ígérem, hogy fogok.
Már éppen az udvaron jártam, amikor a legnagyobb meglepétesmre Blaine megállított.
-Valami baj van.
Hogy mi a baja Blaine-nek és, hogy Santana-ból csapatvezető válik-e, az a következő részből kiderül.
